Az emberek félnek (gyávák) kilépni abból a komfortzónából, ahol egyébként nem igazán érzik jól magukat, sőt ahol már nagyon pocsékul érzik magukat. A gondolkodás rendkívül nehéz, és egyben sok energiát felemésztő folyamat, amelyre egy olyan világban, amely kulcsrakész sablonok ezreit kínálja fel (fogyasztói társadalom) teljesen felesleges. A „nyelvében él a nemzet” gondolat óriási igazságtartalommal bír – erre konkrét bizonyíték az, hogy a demokrácia speciális szórendszere milyen mélyreható pusztítást végzett a gondolkodásban. A hazugságipar szókészlete annyira beégette magát a fejekbe, hogy még azokra is hatással van, akik kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkeznek. Ezért van az, hogy a PÉNZ elnevezés tabu! És a zseniális innováció belső fizetőeszközét pénzhelyettesítő eszköznek nevezik. Mivel a bátorság kulcselem a változásban, ezért az immár kétféle pénzre két új kifejezést alkottam meg. Mivel a kamatos pénzrendszer minden bajunk forrása, ezért a bankrendszer pénzeszközét „GONOSZPÉNZ” névvel, az innovatív közösségi csereeszközt pedig „OKOSPÉNZ” névvel láttam el. Ez azért fontos, mert pszichikai erősorrendet módosít, hiszen nyilvánvaló, hogy az okospénz vonzóbb, mint a gonoszpénz. A „pénzhelyettesítő” név egyrészt alárendeltséget keletkeztet, másrészt logikailag hibás. (okos közösség – okos pénz)