Hazaszeretet

A hazához, ennek földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, emlékeihez stb. érzett ragaszkodás, mely hasonlít a szülők iránt érzett szeretethez (hazafiság) és tettekben is nyilatkozik: a haza iránt való kötelességek teljesítésében, szükség esetében saját érdekeinknek, a legfőbbeknek is, érte való mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban. Az egyesekből az együttélés: a vérrokonság, a közös nyelv, a lassan kifejlődő közös érzés és gondolkodásmód, közös erkölcs, szokás, közös történeti sors, közös szenvedések és örömök népet alkotnak, azaz oly közösség jő létre, mely nélkül az egyén semmi, mely az egyénre évezredek kulturai munkájának eredményét származtatja, melyben az egyén erejének főforrása van. Ösztönszerü viszonzása e sokféle jótéteménynek a haza iránt érzett szeretet, mely tudatossá téve az erkölcsi erények egyik legfőbbike. Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közönség előtt, a magánérdekek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek szóval vallása, tettel megtagadása. De a H. érzésének gyöngültével a nép erkölcsi ereje is gyöngül, összetartása lazul, képtelenné lesz nagy föllendülésre, nagy tettekre. A nemzetek akkor bomlanak föl, amikor a hazafiság érzése nem védi meg többé őket a nagy megpróbáltatások idejében. Forrás: Pallas Nagylexikon

Kérdés: Vajon miért büszkék arra az emberek, hogy ők nem vesznek részt semmilyen politikához köthető dologban? Amikor a pártpolitika immár 24 éve rombolja hazánkat, a Haza védelme nem lenne mindenkinek szent kötelessége? Hogyan lehet valaki büszke arra, hogy őt nem érdekli a saját hazája és a saját honfitársai sorsa, milyen mentalitás az, hogy ha egy másik magyar embert tesznek földönfutóvá, ha másnak a gyermeke hal éhen – az nem számít? Az ilyen emberek büszkesége a gyávaság álcája – rosszabb esetben pedig egy kóros jellemtorzulás eredménye. Ha csak álca, azt onnan lehet tudni, hogy amikor megnyílik a szabadulás lehetősége, az illető azonnal a jó oldalra áll. Ha nem áll át a jók közé, akkor biztos lehet abban, hogy nála bevált az agymosás, és egy erkölcsi nulla lett – vagy ahogyan a költő mondja: “sehonnai bitang ember”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenörző kód *