Döbbenetes valóság és következtetések

A hatalom papíron a népé, valójában azonban a lakosság véleménye a politikusok számára csak azon az egy napon számít, amikor korlátlan biankó felhatalmazást kapnak a nép feletti uralkodásra, illetve az államkasszához való szabad hozzáférésre. Az uralkodáshoz őket hozzásegítő üzleti körök ezután benyújtják a számlát, spanjaiknak jól fizető vezetői beosztásokat kérnek, hogy az általuk favorizált párt győzelmébe befektetett pénzüket sokszorosan visszaszerezhessék. A korábbi elit által már korábban vezetői pozíciókba helyezett spanok továbbra is a korábbi elit számára szakítanak ki pénzeket, így már a megnyert választás másnapján elindul az osztozkodás, melynek során a nép és az ország érdekei máris figyelmen kívülre kerülnek. Megszerzett pozíciójából fakadóan mindenki megpróbálja a lehető legtöbbet kiszakítani saját maga – és a saját spanjai – számára, ami egy éles, vitákkal tarkított belső küzdelmet jelent, de miután minden kalandornak szüksége van arra, hogy harácsolását jogszerűnek láttassa, a szavazás és törvényhozás kérdésében egyezségre kell jutniuk. A képviselők egy dologban emiatt mindig meg tudnak egyezni, méghozzá a saját nagyvonalú javadalmazásuk, illetve a saját – bemondásos – költségtérítéseik ügyében. E megegyezést követően aztán a fehérgallérosok részéről már indokolt a pártfegyelemre való hivatkozás, azaz ettől kezdve minden képviselőnek megmondják, hogy melyik határozatnál melyik gombot kell megnyomnia. A politikusok ezután az általuk foglalkoztatott- és nagyvonalúan “közpénzelt” jogászok hadával olyan jogszabályi megfogalmazásokat kreáltatnak, ami szövegezésében jogszerű, a tartalom azonban mégsem a köz, hanem a hatalmi pozícióban lévők érdekeit szolgálja. A húsosfazék közelében mindenki lefizet mindenkit, hogy a konspiráció tartósan fennmaradjon, beleértve a külföldi politikát, a sajtót, illetve a médiát is. A civil társadalmat pedig szándékosan megosztják, vitákat és ellentéteket kreálnak, illetve gondoskodnak róla, hogy a nép mindig “mással legyen elfoglalva.” A Fidesz ténykedése “csupán” annyiban tért el elődei protokolljától, hogy ő mindezt nem titokban, hanem arcátlan nyíltsággal csinálja. A nagy osztozkodásban a népnek az jut, ami marad. A pártok korábban ezt segélyekkel próbálták korrigálni, de a Fidesz ebben is más! Szerintük pusztuljon el az, aki nem elég életképes. Matolcsy szerint negyvenhétezerből meg lehet élni – bár a pökhendi szemforgató e kijelentése során időintervallumot nem jelölt meg, tehát nem tudhatjuk, hogy gazdasági mekkmesterünk szerint napi vagy heti negyvenhétezerről van-e szó.

A tényállás tehát világos: politikusaink szerint a magyarországi demokrácia a politikusok uralmát jelenti a kiszolgáltatott nép felett, a fékek és ellensúlyok szerepe pedig az, hogy a civilek ne avatkozhassanak bele a folyamatokba

Következtetések:

1./ akinek ez a felállás megfelel, az csak maradjon inaktív

2./ akik változást akarnak, azoknak össze kell fogniuk

3./ be kell látni, hogy a politikai elitváltás egy nagyon kicsit még ráér, a civileknek előbb a beleszólás, illetve a hatalom feletti kontroll jogát megszerezniük

4./ ennek érdekében széleskörű összefogásra, intelligens vezetőkre, okos stratégiára, és megfelelő taktikai lépésekre van szükség

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ellenörző kód *